A változás az életünk része, ha akarjuk, ha nem. Változnak a kapcsolataink, a munkahelyünk, a körülményeink, a pénzügyi helyzetünk.
Feltételezem, te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy szerettél volna változtatni valamin, és megpróbáltad, mert el akartál valamit érni. Több-kevesebb sikerrel jártál.
Bizonyára te is tettél már fogadalmat valamilyen szokás leépítésével vagy új szokás kialakításával kapcsolatban. Volt, ami sikerült és volt, ami esetleg nem.
Mindegyik új kihívást és új erőfeszítést jelent.
Te is félsz a változtatástól?
A változás és változtatás a komfortzónából való kilépést jelenti, az addigi kényelmes élet feladását, mely új szokások bevezetésével is jár, amitől félünk, mert nem tudjuk mivel jár, mit hoz magával.
Mi szükséges hozzá?
Ha pozitív változást szeretnél az életedben, azért tenni is kell. Vagy marad minden a régiben és marad a mókuskerékben való taposás.
Előre haladni csak akkor tudsz, ha eldöntöd magadban, hogy elindulsz egy új úton és a megszokott útról letérsz, az utadba eső akadályokat legyőzöd, a gátakat pedig átugrod. Ezzel vele jár, hogy vállalod a felelősséget a tetteidért és képes vagy döntést hozni. Mindehhez alapos és mély önismeret valamint egy betonbiztos önbizalom szükséges, minden erőforrásod mobilizálni kell, és kitartónak kell lenned.
Elengedhetetlen a lelki ellenállóképesség vagy reziliencia is, mert ez segít neked újból felállni, ha valami a földre dob, és minden stresszhelyzet esetén segít alkalmazkodni neked bármilyen nehéz élethelyzethez.
A változás útjára akkor fogsz lépni, ha felismered a szükségességét, ami azt jelenti, hogy motivált vagy és van elég bátorságod hozzá, hogy megtedd az első lépést.
A változás lépéseinek mentális lépcsői
A változás folyamatának több lépcsője van. Míg eljutunk a konkrét változtatáshoz, a gondolkodásunkban és a viselkedésünkben is változni fogunk.
Prochaska és DiClemente nevéhez kapcsolódik az a viselkedésváltozást leíró modell, mely jól mintázza a változás folyamatát.
„Ez így jó nekem!”
Ez a kiindulópont. Itt még eszünkbe sem jut, hogy változtatni szeretnénk bármiben is, még a régi szokásainkat élvezzük.
„Talán változtatnom kellene!”
Ebben a fázisban már töprengeni kezdünk, foglalkozunk a gondolattal, hogy mégsem jó úgy, ahogy most van, azaz felismerjük, mik a hátrányok és előnyök, és a hátrányok elkezdenek gyűlni, túlsúlyba kerülni és nyomasztani. Itt még szorongunk és félünk.
„Változtatnék, de mégis hogyan?”
Ez már az előkészület időszaka, amikor már elkezdünk gondolkodni és gyűjtjük az előnyök és a pozitív változás lehetőségeit, végiggondoljuk a lehetséges lépéseket. Ebben a fázisban elköteleződünk a változás, változtatás mellett. A félelem megszűnik, már kíváncsian tervezzük a változás lépéseit.
„Gyerünk, kezdjünk bele!”
Ez már a cselekvés és a tettek ideje, konkrét lépéseket tervezünk, dolgozunk ki, és megtesszük az első lépést. Bízunk magunkban, és hiszünk abban, hogy amit elterveztünk, sikerülni fog. Ha nem jutsz el eddig, gondolkozz el azon, nincs-e a háttérben önbizalomhiány, amely miatt bele sem mersz fogni a változtatásba.
„Sikerült! Most már csak meg kell tartani!”
Az első sikerélményen túl vagyunk, boldogok vagyunk, hogy sikerült, és érezzük ahogy az energiánk nő, amely erőt és kedvet ad a következő lépésekre.
Ebben a szakaszban nagyon fontos, hogy az itt beépített új szokást fenn tudjuk tartani, ezért időre van szükség, és hagyjunk rá minimum 4 hetet, hogy legyen ideje rögzülni az agyban.
A neuroplaszticitás elve alapján az agyunkban új idegkapcsolatok jönnek létre, ezek biztosítják, hogy az új szokások beépüljenek a mindennapokba.
„Hibáztam. Képtelen vagyok a változásra.”
Ez egy tévhit. A fenti modell számol az esetleges visszaesésekkel, megcsúszásokkal is, melyekre úgy kell gondolni, mint a folyamat természetes részére. Ugyanis a régi szokás felülírásához időre van szükség. A tudattalan elme mindent elment, ezt ne feledd. Úgy képzeld el, mint sok-sok fiókot az agyban, amelyeket ha kihúzol, vagy valami emlékeztet egy régi szokásodra, akkor beleesel ismét a régi szokásodba. Emiatt ne hibáztasd magad, ne keseredj el.
Ez egy teljesen természetes, normális agyi folyamat. Fogadd el, és lépj át rajta.
A komfortzónából való kilépés gyakorlása
Az egyik oka a változtatás elkerülésének a félelem, a változással járó bizonytalanság miatt, mivel nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen következményekkel jár és milyen kihívásokkal állunk majd szembe. Érdemes minél több olyan helyzetet gyakorolnunk, ahol ezt a lépést megtesszük.
Németországi klinikákon kimondottan ilyen gyakorlatokat írnak elő a pácienseknek, elküldik pl. egy könyvesboltba őket, végigviszik egy könyv vásárlásának utolsó lépéséig, még a pénztárig is, és ott nemet mondanak, és visszaadják a könyvet. A nemet mondás is egy gyakorlati példája a komfortzónából való kilépésnek.
Írj össze több helyzetet és gyakorold, míg annyira jól megy, hogy a félelem és az ezzel járó szorongás megszűnik, és már bele tudsz fogni a változtatásba és a terved megvalósításába.
Ha elakadtál, segítségre van szükséged, írj egy emailt, egyeztetünk egy időpontot ingyenes konzultációra, és kidolgozzuk a saját személyre szabott terved, mellyel magabiztosan ki tudsz lépni a komfortzónádból és a kitűzött változást sikeresen el tudod érni.