A határok kijelölésének 4 gyakorlati lépése + csoportos tréning

Határok Kijelölésének gyakorlati lépései

Sokak számára talány, hogyan kell meghúzni a saját határokat, mert sosem gondolkodtak el rajta, és van, akinek fogalma sincs, mit is jelent.

Csak akkor kezd el vele bárki foglalkozni, amikor már baj van. Mégpedig rájön, hogy a környezetében mindenki kihasználja, elvárják, hogy mindig segítsen és rendelkezésre álljon.  

A határok kijelölése nem a falak építéséről szól, hanem arról, hogy meghatározzuk, mi az, ami számunkra elfogadható, és mi az, ami nem.

A határhúzás azt jelenti, hogy:

• Tisztán kommunikálod, kijelölöd szavakkal és cselekedetekkel, hogy neked mi fér bele és mi nem az életedbe. Ez lehet egy adott helyzet, de lehet a kapcsolati rendszered is.
• Lényegében meghatározod a személyes komfortzónád és azt, hogy mások hogyan viszonyulhatnak hozzád.

Ez egyfajta védővonal számodra, ami segíti megőrizni a saját személyiségedet, önbecsülésedet és a mentális egészségedet. 

A határhúzás közvetlenül növeli a belső biztonságérzetet, mert a tudatunkban is megerősíti: mi irányítjuk a saját életünket és a velünk való bánásmódot.

A határhúzás a kapcsolatainkban kulcsfontosságú.

A kapcsolataink lehetnek sokrétűek: társkapcsolat, gyermekekhez, szülőkkel való kapcsolat, barátok, ismerősök és munkatársak - ezek mindegyike meghatározó az életünkben. Azt viszont tudnod kell, TE vagy az, aki eldöntöd, kivel tartod a kapcsolatot, és kivel szakítod meg. Csak tőled függ kivel ismerkedsz, barátkozol. Bármikor dönthetsz úgy, hogy számodra káros vagy mérgező egy kapcsolat, és szintén te fogod eldönteni, hogy megtartod vagy végleg megszünteted.

A határaidat tisztán és másoknak érthetően kell kommunikálnod. Tudomására hozod mindenkinek, mi az, ami számodra elfogadható egy kapcsolatban, és hol van a határ, amit már nem fogadsz és nem tűrsz el. Ha pl. olyan barátod/barátnőd van, aki ha ideges, feszült és stresszes, csak kiabálva vagy szitkozódva tud kommunikálni, és nem lehet vele nyugodtan és higgadtan egy problémát megbeszélni, neked kell eldöntened, hogy őt megtartod-e barátnak, vagy sem, vagy minden alkalommal végighallgatod a szitkozódását és kiabálását, akár a mások előtt megalázó szövegét.

1. A Határok AZONOSÍTÁSA életterületenként (Tudatosság)

Mielőtt kijelölsz egy határt, tudnod kell, hol van rá szükséged.

• Figyeld meg az elégedetlenség jeleit magadon: Mikor érzed magad dühösnek, megsértettnek, megalázottnak vagy kihasználtnak egy interakció után? Ezek az érzések azt jelzik, hogy valahol megsértettek egy belső határt.
  • Példa: Ha ideges leszel, amikor a kollégád a megbeszélt időn túl is a privát idődet veszi igénybe, vagy egy barát/barátnő csak panaszkodásra használ fel téged, lelki szemétládának néz, de ha te kérsz tőle szívességet, leráz, akkor a határhúzásra valószínűleg az időbeosztás területén van szükség. De azt is át kell gondolnod, biztosan ilyen barátra van szükséged?
• Azonosítsd az alapvető szükségleteid: Melyek azok a dolgok, amelyek nélkülözhetetlenek a testi és mentális jólétedhez (pl. egyedüllét, pihenés, feltöltődés, séta a természetben, olvasás, meditáció, relaxáció, zenehallgatás, sporttevékenység, elegendő alvás, tiszteletteljes kommunikáció stb.)? Ezeket a szükségleteket kell megvédeni, és ezeken a területeken fontos a határaidat meghúzni.

2. A Határok KOMMUNIKÁLÁSA (Asszertivitás)

A határokat világosan, másoknak érthetően és nyugodtan kell közölni.

• Legyen KÖZVETLEN és KONKRÉT: Ne magyarázkodj, ne kérj bocsánatot és elnézést a szükségleteidért, és ne engedd, hogy a másik fél emiatt bevonjon téged egy vitába.
  • Helytelen megfogalmazás: "Nagyon sajnálom, de ha nem okoz túl nagy gondot, ma nem tudok maradni, mert annyira fáradt vagyok, és tudom, hogy segítenem kellene..." (túlmagyarázásra példa)
  • Helyes megfogalmazás (asszertív): "Ezt nem tudom megtenni, erre nincs időkapacitásom." vagy "Köszönöm a felkérést, de ma estére már más programom van."
• Használj "Én-állításokat": Fókuszálj arra, hogyan érzed magad, ahelyett, hogy a másik felet hibáztatnád és ne menj bele vitába.
  • Példa: "Amikor felemelt hangon beszélsz hozzám, én tiszteletlennek érzem magam. Kérlek, beszélj hozzám normál hangerőn, hogy folytathassuk a beszélgetést."

3. A Határok FENNTARTÁSA (Konzekvencia)

A határok annyit érnek, amennyire konzekvensen érvényesítik azokat. Ha csak most szeretnéd a határaid másokkal kommunikálni, mert úgy döntöttél, erre szükséged van, akkor készülj fel arra, hogy többször fognak próbálkozni azzal, hogy visszatérítsenek a régi Énedhez. Nem fogják egyből megérteni, miért pont most akarsz változtatni és határt húzni, miért volt eddig jó így neked, és miért nem jó neked ugyanúgy mostantól. 

Erre higgadtan és nyugodtan lehet válaszolni, például: “Mert belefáradtam és úgy döntöttem, nem akarok már mások elvárásainak megfelelni. Szeretnék mostantól a saját szabályaim szerint élni és a saját határaim betartani és betartatni másokkal is”.

• Készülj fel a visszautasításra: Amikor valaki új határral találkozik, gyakran próbálja azt áthágni, mert korábban nem volt ott. Ez teljesen normális hozzáállás. Készülj fel arra, hogy esetleg ismételned kell a határt, mindaddig, míg elfogadják.

• Példa: Ha a kollégád újra átnyújt egy munkát 17 órakor, munkaidő lejárta után, akkor nyugodtan válaszolj: "Ezt a feladatot holnap reggel az első dolgom lesz megcsinálni."

• Határozd meg a KÖVETKEZMÉNYEKET: Egy igazi határ meghatároz egy következményt is arra az esetre, ha a határt átlépik. Ezek a következmények azok, amiket TE irányítasz.

• Példa (Ha a barátod mindig késik): "Ha a jövőben 15 percnél többet késel a találkozónkról, anélkül, hogy szólnál, el fogok menni." De tartsd magad hozzá, és tényleg menj el.

• Példa (Ha a partnered beszélgetés közben kiabál): "Ha tovább kiabálsz velem, befejezem a beszélgetést, és később visszatérünk rá." Hagyd el a helyszínt, és később menj vissza.

Fentieket átolvasva a konzekvencia az, hogy amit szavakkal mondasz, támaszd alá cselekedettel.