Kihívás az Új Évre: Lépj ki a komfortzónádból

Az "amygdala" magyarul mandulamag, egy mandula alakú agyi struktúra, amely az érzelmi reakciók, különösen a félelem, feldolgozásában és tárolásában játszik központi szerepet, a limbikus rendszer része. 

Amikor valami ismeretlenbe vágsz bele, az agyad érzelmi központja, az amygdala, vészjelzést küld.

• Mi történik? Félelmet, szorongást és fizikai diszkomfortot (gyomorgörcs, szapora szívverés, mellkasi nyomás, izzadás) érzel. Mert új és ismeretlen a helyzet, sosem tapasztaltál még hasonlót, és eleve nem tudod, mi történhet, nincs elmentett viselkedési mintád sem, fogalmad sincs hogyan reagálj helyesen, egyáltalán mi a helyes és mi a helytelen. Ez játszódik le az emberi agyban mindenkinél kivétel nélkül.
• Az akadály: Ez a reakció azt súgja: "Menekülj vissza a biztonságba!", még akkor is, ha a szituáció valójában nem veszélyes (például egy prezentáció megtartása). És automatikus a reakció, ezért nem fognak bele sokan új célba, és ezért halogatnak, mert félnek az ismeretlentől. 

Sokan nem az újdonságtól félnek, hanem attól, hogy rosszul csinálják.

• A "Kezdő-szindróma": Senki nem szeret bénázni. A komfortzónán kívül viszont törvényszerűen kezdők vagyunk. Nem feltétlenül fogunk rosszul lépni, csak a tudattalan elme énvédő mechanizmusa az, mely bedobja az újtól való félelmet és a szorongást. 

• Társadalmi ítélet: Félünk, hogy mások látják a kudarcunkat, és ez csorbítja a rólunk kialakult képet. A "Vajon mit szólnak mások, vajon mit gondolnak rólam, ha nem sikerül, lejáratom magam", és hasonló gondolatok lépnek fel.

Az elménk trükköket vet be, hogy maradjon minden a régiben:

• Veszteségkerülés: Erősebben hat ránk az, amit elveszíthetünk (kényelem, idő, biztonság), mint az, amit nyerhetünk (fejlődés, siker). A negatív gondolat mindig előbb jön felszínre, mely akadályokat gördít az első lépés megtételében. A „mi van, ha nem sikerül?” típusú gondolatok a jellemzőek, ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „mit is tehetnék, hogy jól sikerüljön?”
• Status Quo torzítás: Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jelenlegi állapot a legjobb, egyszerűen azért, mert már ismerjük. Ezért maradunk a komfortzónánkon belül, mert ott semmi sem fenyeget, az már ismerős, és biztonságérzetet ad.

Az új dolgok tanulása és a szokatlan helyzetek kezelése rengeteg mentális energiát emészt fel.

• A rutin kényelme: A megszokott cselekvések "robotpilóta" üzemmódban futnak. Kilépni ebből annyit tesz, mint manuális vezérlésre váltani, ami fárasztó. Jobb egy mókuskerékben taposni, akár egész életben, mint kitörni belőle. Időt kell szánni az új dolgoknak, erő- és energiabedobásra is szükség van, tervezésre, és megvalósításra is rengeteg idő mehet el. Ráadásul nem tudunk rálátni, mi sülhet ki belőle.