Életünk során többször is találkozunk a kudarc élményével, mert a kudarc sajnos az életünk része. Bizonyára veled is előfordult már, hogy amit elterveztél, nem sikerült úgy, ahogy szeretted volna, rosszul sült el, nem sikerült elintézni, elérni vagy megoldani valamit.
Olyan könnyű ilyenkor sajnálni vagy sajnáltatni magunkat, hisz látjuk, hogy mások mellénk állnak, ami jólesik. De a siránkozással mások agyára is mehetünk, idegesíthetjük a környezetünket. Előfordulhat az is, hogy némán szenvedünk, mert nem tudjuk másnak elmondani a bánatunkat.
Az önsajnálat lehet természetes reakció stresszes helyzetekre, ami egy normális magatartás, visszavonuláshoz, visszahúzódáshoz vezet. Ezáltal időt és erőt nyerünk, hogy ismét fel tudjunk állni.
Az önsajnálat azonban feneketlen gödörré válhat, amely akár beszippanthat, és egy rossz szokássá válhat, amelybe az menekül, akinek könnyebb ez az út, mint az öngondoskodás, hogy tegyen magáért valamit. Ezek a már ismert „nekem soha semmi nem sikerül”, „nincs szerencsém” jellegű kijelentések, amelyek sok energiát vesznek el és esélytelennek tűnik ebből a gödörből a kikerülés.
Az önsajnálkozó emberek a tipikus áldozat- és mártír szerepben élők, akik állandóan panaszkodnak. Ők az „energiavámpírok”, akik azáltal, hogy folyamatosan panaszkodnak és sajnáltatják magukat, másokat lefárasztanak azzal, hogy meghallgatják őket.
Ők azok, akik előszeretettel felnagyítják a saját problémájukat és semmit sem hajlandóak saját magukért tenni. Elvárják, hogy mások megértsék és meghallgassák őket, de arra nem gondolnak, hogy fárasztóak, és másokat is lehúznak magukkal a gödörbe.
Az önsajnálathoz társuló érzelmek: a szomorúság, a magányosság és a reménytelenség érzése. A siránkozó személy mindennél jobban vágyik a megértésre, a figyelemre és az érzelmi támogatásra.
Miért könnyű beleragadni az önsajnálat csapdájába?
- Mert egy könnyű, puha, meleg takaró, ami kellemesen melegít és alá bújva még a külvilágot is ki lehet kapcsolni.
- Együttérzéssel jár, figyelmet igényel, az önsajnálkozó személy lesz a középpontban, és mindenki vele foglalkozik.
- Elvonja a figyelmet az egyéb problémákról és a cselekvésről, megoldást keresni nem kell.
- „Léleksimogató”, egy kellemes érzés, mintha simogatnának, és törődnének velünk.
- Nem kell kilépni a komfortzónánkból, így marad a régiben minden, semmi sem változik.
- A körülmények áldozatának hiszi és vallja magát, így mindig igazságtalanságérzete van.
- Felment a felelősségvállalás és a döntés alól, a halogatás is elfogadott, nem kell másoknak magyarázkodni.
Müller Péter is írja: „Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben.”
Ha szokássá válik, akár önpusztítóvá is válhat, mert ez a hozzáállás mindenben hátráltat, a célkitűzésben és a célok megvalósításában, a döntések meghozatalában és a felelősségvállalásban.
Az önsajnálat szinte mindig együtt jár az önbizalomhiánnyal és a kevés önismerettel. Ha megkeressük az önbizalomhiány hátterét, ami kiváltotta, táplálja és fenntartja, akkor ezeket megszüntetve az önsajnálatot és az áldozati szerepet is fel tudjuk számolni.
Hogyan szüntethető meg az önsajnálat és a mártírszerep?
A válasz egyszerű: öngondoskodással. Az öngondoskodás tanulható. A legnehezebb a magunkkal való foglalkozás, a magunkra szánt idő beiktatása a mindennapokba, nevezhetjük ezt énidőnek is.
A testi-lelki-mentális jóllétünk alappillére, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű időt fordítsunk magunkra. A sűrű programokkal teli hétköznapokban gyakran megfeledkezünk róla. A figyelmünket arra fordítjuk, amire épp szükséges, állandó ügyintézésben vagyunk és sosem kerül idő saját magunkra.
Az öngondoskodásnak számtalan formája van. Érdemes azt kiválasztani, ami neked örömet okoz, kellemes a tevékenység, kikapcsol, pihentet, energiával tölt fel és szívesen teszed. Ne feledd, olyan tevékenységet válassz, ami neked jó, nem ami a párodnak, a gyerekednek, vagy a barátodnak.
Fizikai öngondoskodás:
- rendszeresen mozgok, vagy sportolok (napi 30-40 perc erőltetett séta is felfrissít testileg),
- az alvásom megfelelő és pihentető, erre külön figyelek (7-9 óra alvás),
- egészséges ételeket fogyasztok,
- egészséges életmódot folytatok,
- ha úgy érzem, hogy elfáradtam: pihenek,
- odafigyelek a megjelenésemre, az ápoltságra,
- az orvosi vizsgálatokon részt veszek a betegségek megelőzése céljából.
Lelki, mentális, pszichológiai öngondoskodás:
- rendszeresen iktatok be énidőt,
- meditálok, relaxálok, jógázom, olyat választok ami hozzám passzol,
- figyelek az érzéseimre és megélem őket,
- a jelenben, az „itt és most"-ban élek, erre koncentrálok,
- stresszcsökkentő stratégiákat dolgozok ki és alkalmazok,
- hatékony időgazdálkodást vezetek be,
- napi struktúrát vezetek be, amelyet naplóban is vezetek,
- a munka és magánélet egyensúlyára figyelek,
- meghúzom az ÉnHatáraim,
- megtanulok nemet mondani,
- a kapcsolataimat megválogatom, a támogató erősítő kapcsolataimat ápolom,
- a mérgező kapcsolatokat leépítem vagy megszüntetem,
- kipróbálok új dolgokat, új szokásokat vezetek be, ezzel az agyamat trenírozom,
- ha valami bánt, nem nyelem le, próbálok beszélni róla,
- pozitív naplót vezetek, amelyet gyakran visszaolvasok, ebből erőt és energiát merítek,
- kellemes tevékenységeket vezetek be a mindennapjaimba, amik energiával töltenek fel,
- közösségbe járok, ezzel elkerülöm a magányt.
Feladat
- Olvasd át az öngondoskodás két alappillérét.
- Válassz ki belőle egy olyat, ami kedvedre való és még hiányzik az életedből.
- Dolgozd ki lépésenként.
- Vezesd be a mindennapjaidba és gyakorold.
Ha elakadtál, írj nekem, 24 órán belül válaszolok és egyeztetni tudunk időpontot egy ingyenes konzultációra.